Polgárháború – Kritika

 

Végre egy olyan film került a mozikba, ahol Amerika nem a mindenek feletti No1. képzetét hivatott bemutatni, hanem egy konkrétan disztópikus háborús filmben jeleníti meg az 52 tagállamot magába foglaló kontinenst. Ezt még megspékeli egy háborús újságíró csapatra írt történettel, hogy jóval erősebb érzelmi impulzusokat kapjunk egyszerű lövöldözős mozinál.

A film rendezője és egyben forgatókönyvírója, Alex Garland, szereti a művészi vonalat ötvözni az elgondolkodtató mélyebb történetekkel, mely olykor egy kalandfilmbe bújtatott dráma – A part,  vagy épp egy futurisztikus horror, 28 nappal később vagy épp egy olyan thriller, mint az Expedíció. Mint látjuk előszeretettel próbálja ki magát más-más műfajokban, de történeteiben mind ott van a nyugtalanító jövőkép.

Nos, a Polgárháborúban erre hatványozottan igazak ezek az állítások. A történetben Amerika két részre szakad, miután a jelenkori elnök (Nick Offerman) immáron sorozatban harmadik mandátumát tölti, amit, mint tudjuk az amerikai politikában jogellenes. Ezt és még pár fura intézkedést pár állam nem is néz jó szemmel és kiválnak az unióból, hogy hadat üzenjenek a maradék államoknak, de leginkább az amerikai elnöknek. Az utcai zavargások, lincselések, tömeges erőszakhullám lezárását talán csak egy bizonyos végkifejlet jelentheti. Ám főhőseinknek, akik egy haditudósító újságíró csapat feltett szándéka, hogy elsőként érjenek oda a Fehér Házhoz. A brigád tagjai: Lee Smith (Kirsten Dunst), aki az egyik legismertebb háborús fotóriporter, a floridai újságíró Joel (Wagner Moura) és a The New York Times veterán sajtósa, Sammy (Stephen McKinley Henderson). Hozzájuk csapódik egy feltörekvő, fiatal fotós is, Jessie (Cailee Spaeny), aki a legjobbaktól és a legközelebb a tűzhöz szeretné elsajátítani a szakmát. Így együtt indulnak útnak, mely mindenki számára komoly lelki és fizikai megpróbáltatásokat fog hozni, mindamellett, hogy életükre is nagy hatással lesz.

Bár igazából nem tudjuk meg mi vezetett konkrétan az események kirobbanásához, mi is a mélyebb céljuk illetve motivációjuk a feleknek, de ahogyan haladunk a történetben apró morzsákból össze tudjuk rakni mi is zajlik a vásznon.

Nem csak egy disztópikus háborús film a Polgárháború, hanem sok mély gondolat és társadalomkritika is megfogalmazódik a közel kétórás filmben, miközben hol monológokat hallunk főhőseinktől a háború világáról, hol a szereplők jellemvonásait, gesztusait és reakcióit látjuk egy-egy szituációban.

A 109 perces film mégha egy izgalmas, képzeletbeli jövőképet állít elénk, olyan mély és nyomasztó légkörrel lesz végig, mely egy percig sem hagy elengedni. Minden szereplő esetében komoly karakterfejlődések és zuhanások lesznek tapasztalhatóak, melyet nagyszerű színészi játékkal hoznak a filmvásznon.

Dunst már csak megjelenésében is annyira megéli a karakterét, hogy szavak nélkül is érezni, látni rajta azt a lelki kiégést, amit ez a szakma magában hordoz. Lee szerepe olyan utat jár be a filmben, mely előre vetíti a dolgok valószínűsíthető végkimenetelét, ezt a színésznő pedig briliánsan hozza is.  Ahogyan Jessie szerepére is kiválóan érzett rá Spaeny, aki a feltörekvő, bizonyítani vágyó újoncot testesíti meg. Moura és Henderson figurái inkább a két női főszereplő jellemalakulásának bástyái ebben a történetben, akik hatással vannak a szereplőkre, de úgy támogatják mindkettőjük személyiségbeli kifejlődését, hogy egy percig sem próbálnak reflektorfénybe törni, ettől pedig nagyszerű csapatot alkotnak, ami a film előnyére válik.

A film zenei betétei sokban eltérnek a megszokottól. Van, hogy percekig, szinte már fület bántó csend uralja a termet, de ennek is mély, nyomasztó hatása van a nézőre. A további zenei és egyéb hanghatások pedig végig valami plusz utóízt adnak az egyes jeleneteknek, melyek hol passzolnak, hol teljesen idegennek hatnak, mégis van hatásuk a vizuális élményre.

A főhőseink újságírók, fotóriporterek, így főleg az ő szemszögükből látjuk az eseményeket. Míg legtöbb filmnél hiányolom a szakértelmet a fotósokat tekintve, itt végre odafigyeltek erre is és próbálták minél hitelesebben bemutatni ezt a világot. Az is sokat tesz a filmhez, hogy az „elkészült” képek bevágásaival még hitelesebbé teszik a sztorit, nem csak azt látjuk, hogy vadul kattintgatnak, hanem kapunk kész végterméket is. Egyszerre jelenik meg a fotó készítésének története és a végeredmény is. Ezzel pedig még komolyabb betekintést kapunk ebbe a szakmába. A film nyomasztó hatását pedig úgy erősítik, mintha mi is a csapat tagjai lennénk és nem tudhatjuk mikor honnan fognak lőni ránk, honnan ér támadás, mi vár ránk a következő pár percben. Így olyan feszültségben vagyunk végig, mintha mi is ott lennénk a szereplőkkel.

A képi világa, a film fényképezése egyszerre művészi, dokumentarista és klasszikus akciómozi ötvözetét adja.

Ritkán szoktak egy-egy mellékszereplőt kiemelni egy filmből, de talán az egyik legkomolyabb jelenet sora Jesse Plemonsnak van a Polgárháborúban, aki nagyszerűen szimbolizálja a nemzeti öntudat olykor szélsőséges kivetülését. Az a pár perc, amiben az Oscar-díjra jelölt színész szerepel, a film legkiemelkedőbb momentumai közé sorolandó.

A film 50 millió dollárból készült, mely az A24 eddigi legdrágább filmje. A fogadtatása pedig meglepően pozitívra sikeredett a jegypénztáraknál külföldön, ahol a közönség döntő többségét nem meglepően férfiak tették ki. Ennek egyik oka nem csak a film érdekes témája, de a közelgő választások is lehetnek egyes feltételezések szerint.

A Polgárháború másik nagy érdekessége, hogy a rendező bevallása szerint ez volt az utolsó rendezése is egyben.

Összességében a Polgárháború egy komoly témát és annak feldolgozását bemutató akció-filmdráma lett. Mind a képi világa, mind a zenei betétek végig a hatása alá kerítik a nézőt. Olyasfajta feszültséget érezni, melyet nem gyakran kapunk meg mostanában. A főszereplők jellembeli alakulása profi módon lett lehozva, mégha igazán mélyen bele sem ment a karakterek bemutatásába. A film végén kapott arcul csapás pedig biztosíthat bennünket, hogy nyomot fog hagyni ez a film.

 

Értékelés: 10/8,5

 

A film előzetese itt tekinthető meg:

 

Forgalmazó: Fórum Hungary

 

Bemutató dátuma: 2024. április 18.