Most vagy Soha! – Kritika

 

Stílusosan, igaz egy évet csúszva, de március közepén érkezett a hazai mozikba minden idők legnagyobb költségvetésű filmje, a Most vagy soha!. Petőfi Sándor és a márciusi ifjak történetének két napját alapul véve íródott ez a film, mely látványban és hosszban is igencsak kitett magáért. A kérdés már csak az, hogy mint történelmi film mennyire állja meg a helyét.

Eredeti tervek szerint a 175. évfordulóra szerették volna elkészíteni a Most vagy soha! című magyar kalandfilmet, ám a Covid itt is közbeszólt. 5 éve vetették papírra az első sorokat, mely aztán mind a vásznon, mind a háttérben hatalmas tömegeket mozgatott meg, hisz az eddigi legnagyobb költségvetésű, nem kevesebb, mint 6,1 milliárd állami támogatásból készült moziról beszélhetünk.

Először Szente Vajk és Rákay Philip kezdett el dolgozni a forgatókönyvön, majd betársult harmadiknak Kis-Szabó Márk is. Végül csatlakozott a trióhoz Lóth Balázs rendező is, hogy megvalósítsák nagy álmukat.

Nem szeretek politizálni és filmkritika terén meg főleg szeretnék távol maradni minden ilyen megközelítéstől, így inkább magát a filmet, a szereplőket, a történetet és a megvalósítást veszem górcső alá. Szóval itt sem ajnározása, sem pocskondiázása nem lesz a filmnek, csupán filmes megközelítéssel bontom részekre.

Petőfi Sándor a mai napig nagy hatással van a magyar emberekre. Bár elég rövid időt töltött a Földön emberi mivoltában, a szellemi öröksége a mai napig velünk maradt. A versei sokszor népszerű dalok ihletői is műfajtól függetlenül, politikai, hazafias kiállása pedig példaértékű lehet mindenki számára. Így igencsak kijárt már egy film, mely tisztelgést mutasson előtte.

A Most vagy Soha! már az első kockáiban felhívja a figyelmet, hogy amit kapni fogunk a következő 2 óra és 6 perc!!! alatt, az megtörtént és akár meg is történhetett VOLNA! cselekmények láncolata. Itt már fel is merül a kérdés, hogy egy ilyen fontos történelmi eseményt miért kell számos fiktív szállal „felturbózni”, főleg akkor, ha az a cél, hogy egyik legnagyobb hősünk előtt állítsunk emléket. De ez a fajta megközelítés számos más külföldi mozinál is megszokott, hisz dramaturgiai szempontból néha kell egy kis színezés, hogy pörgősebb legyen a történet. Ezt majd mindenki eldönti, jelen esetben indokolt volt e.

A film főleg a Nemzeti Színház művészeit alkalmazta. A főszereplő Petőfi Sándort, Berettyán Nándor alakítja, akinek fizimiskája a fellelhető Petőfi potrékat alapul véve próbált hasonlóságot keresni. Neki ez volt az első komolyabb mozifilmje eddigi pályafutása során. Mellette a forradalmi ifjak közül Jókai Mór kapott nagyobb jelentőséget a filmben, akit Koltai-Nagy Balázs alakít. Őt legtöbben a tavalyi, Az almafa virága moziból ismerhettünk meg. Vasvári Pál szerepében pedig Fehér Tibor lehet még sokak számára ismerős. Az ő karaktere inkább egy ’48-as nőcsábász karakterét tükrözte, mintsem az egyik fontos szereplőjét a március 15-ei eseményeknek. Bár a filmben a karaktere is kivette a részét a „sikerben”.

És akkor nézzük a másik oldalt, akik leginkább a fiktív alakjai a történetnek, ettől pedig sokkal nagyobb területet kaptak a kibontakozásra. A főgonoszt, Farkasch-t, Horváth Lajos Ottó alakítja, aki egy amolyan egyszemélyes problémamegoldója az osztrák uralkodói vezetőségnek, akit Lukács Sándor testesít meg von Lederer figurájában. Farkasch egy teljesen más szintet képvisel ebben a filmben, Horváth viszont nagyon jól hozza ezt a karaktert. Keveredik benne a negatív akcióhős figurája és a kirekesztett, megfelelni akaró gátlástalan verőember léte, mely, ha nem egy Petőfi filmet néznénk a maga nemében izgalmas akcióhős is lehetne egy amerikai moziban. Az ő szereplése leginkább a film dinamikáját hivatott erősíteni, hogy legyen benne némi krimis izgalom is. Bár karaktere sorsának kimenetele a történelem ismeretében könnyen megjósolható, így azt a fajta veszélyt, amit magában hordoz egy idő után nehezen tudjuk komolyan venni. Sőt, talán még némi sajnálatot is érzünk feléje, mert szélmalomharc, amit ő vív. Mindenesetre Horváth nagyszerűen kihozta a figurából, amit lehetett, az egyik legerősebb színészi játék is hozzá köthető a filmben.

A moziban egyetlen igazi karakterfejlődést tapasztalhatunk, az pedig Jászberényi Gábor által megformált Meyer esetében látható. A Jászberényi a legtöbb filmben igazi karakterszínész, ahol többnyire a negatív oldalon áll. Már a megjelenése, a nézése, a fellépése is zseniálisan hozza a ráírt szerepeket, (lásd Az unoka), amit ebben a filmben is nagyon jól hozott. Horvát Lajos Ottó mellett az ő játéka az, ami külön kiemelendő és a néző fantáziáját, tekintetét legjobban vonza.

És végül, de nem utolsó sorban említsünk pár szót a film női főhőséről, Szendrey Júliáról is, akit Mosolygó Sára alakít. Ő ismét megint egy teljesen más dimenziót ad a történetnek. Ebben a filmben Júlia talán a márciusi ifjak legerősebb karaktere, már, ami a harcokat illetve akciójeleneteket tekinti. Míg a férfiak szavakkal, zászlólengetéssel és demonstrációval próbálják elérni céljaikat, addig a háttérből, mint egy hős amazon, a „Kedves”, a maga és születendő gyermeke testi épségét nem féltve hol kiugrik egy ablakon, hol nála jóval erősebb férfiakkal vív közelharcot, mint egy amazon. Ez valószínűleg ugyancsak a film dramaturgiáját volt hivatott fokozni, de a valóságban kevésbé érezzük hitelesnek ezt a fajta szerepvállalását, főleg annak tudatában, hogy Szendreyt leginkább egy, otthon kokárdákat varró nő képében mutatkoznak egyes feljegyzések...

Mint minden filmben, itt sem maradt el a humorfaktor, mely leginkább Emich Gusztáv karakterére lett írva, akit Nagy Sándor alakított. Ő amolyan művészi producer, topmenedszere volt ezen alkotásban a korszaknak, aki a művészetből még a legfeszültebb pillanatban is csak a bizniszt látta. Emich egyébként a valóságban is nagyszerűen ismerte fel anno a művészetben leledző üzleti lehetőségeket, így korának is népszerű alakja volt, mind az akkori írók, de maga Széchenyi személyében is.

Ami a film képi világát illeti, látszik, hogy próbáltak minél komolyabb látványelemeket belevinni a történetbe. Komoly díszleteket építettek fel, melyeket pl. azóta a Disney is kibérelt magának egy soron következő produkciójához. Próbáltak minél hitelesebb ’48-as hangulatot kelteni a lócitromos, saras utcaképekkel, a korhű épületek másolataival, na meg persze a jelmezekkel. Szóval a film látványvilága újfent bizonyítja, miért szeretnek ennyire hazánkban forgatni a külföldi filmesek is, hisz tényleg profi stáb van.

A film zenéje eleinte olyan érzést kelt, mintha a Karib-tenger kalózai legújabb részébe csöppentünk volna, főleg, mikor a Pilvaxban vívást imitálva mulatnak az ifjak. A zenei betétek dinamikája illene is a filmhez, a stílusa viszont inkább a fent említett produkció hangulatát idézi. Sőt, sokszor talán már túl direkt is, mely mintha pluszban nyomatékosítani szeretné a látottak erejét a nézőkben. Ettől függetlenül minőségi az a zenei világ amit Gulya Róbert komponált.

Ami a dinamikát illeti, az igazi nagy drámai fordulatok elkerülik a történetet, szépen lassan csordogálnak az események, és így jutunk el március 14 estéjéről a március 15-ei Táncsics kiszabadításig. A legizgalmasabb jelenetek mind Meyer és Farkasch karaktereihez köthetőek, náluk érezni leginkább az egész film pörgősebb részeit. Ami azért sem túl üdvözítő, mivel alapjában Petőfi és csapata lenne itt a főszereplő, akiktől elvárnánk, hogy éreztessék a forradalmi hangulatot. Közben jópárszor felcsendül a Nemzeti dal, mely amolyan varázserővel bíró monológként hat mind a szereplőkre, mind a statisztákra, akik úgy nyúlnak Petőfi verséhez, mint Popeye a spenótos konzervhez, ha épp erőre kell szert tenniük.

A film záró akkordjaként még a stáblista előtt tesznek pár fontosabb szereplőről pársoros megemlékezést, ami egész szépen meg lett szerkesztve. Egyik oldalon a valódi történelmi szereplő arcképe, szemben vele a színész portréja tűnik fel, közte pedig egy rövidke kronológia, hogy mi történt vele a március 15 után. Viszont annyira gyorsan pörgetik ezeket, hogy az átlagembernek ideje sincs elolvasni, máris jön az újabb képkocka…

A Most vagy Soha! már a premiert megelőzve is nagyon megosztó filmnek bizonyul és ez csak fokozódni fog. Inkább mondani egy történelmi eseményeket nagyvonalakban alapul vett kalandfilmnek, mintsem valós témafeldolgozásnak. A látványán látszik, hogy miért nevezik a magyar filmgyártást világszínvonalúnak, hisz í díszletek, a jelmezek, a világítás, az utómunka, mind profi lett, ám az az igazi drámai érzés, melyet sokan vártak volna, valahogy tartalmilag nem olyan átütő. Sokat elmond az is, hogy a legerősebb színészi játék két mellékszereplő karakteréhez köthető, akik mind fiktív figurái voltak a történetnek.

 

Értékelés: 10/5,5

 

A film előzetese itt tekinthető meg:

Forgalmazó: Fórum Hungary

 

Bemutató dátuma: 2024. március 14.