Kék Pelikán – Kritika

 

Ma már egyre kevesebbeknek mondd valamit az a kifejezés, hogy Kék Pelikán. Talán pár helyen használják is még, de a digitalizáció is egyre inkább a retroba tolja ez egykoron igen népszerű és ismert márkanevet. Igen, az összetéveszthetetlen indigós papír neve volt, mellyel főleg a felnőttek, de sokszor még a gyerekek is nagy elánnal „dolgoztak”. De, miért lett egy animációs dokumentumfilm címe ez?! A kritikából minden kiderül.

Elkészült és 2024. április 4-én a mozikba is kerül az első magyar animációs dokumentumfilm, a Kék Pelikán. Igaz, már a bevezetőben lelőttem a poén azon részét, hogy ez nem egy Bujtor István filmet idéző alkotás lett, ahol valami álnéven működő akcióról lesz szó, vagy épp egy természetfilm, mely egy különleges madárfajt mutat be. Hanem a Pelikán nevű cég egyik legtöbbet használt termékét állítja a magyar történelem egy bizonyos korszakának központi szereplőjévé. De nem is valami nyomdaipari forradalomról fog szólni a 79 perces mozi.

Egészen 1988-ig repülünk vissza az időben, mikor már nem sokkal voltunk a vasfüggöny leomlása előtt. Ebben az időben szinte mindenki igényelhetett világútlevelet, kinyíltak a határok, felszabadult az utazás lehetősége. Lehetett vonattal vagy akár busszal is útra kelni, csak épp nem volt miből. Abban az időben még nyoma sem volt a fapados utazásoknak, a stoppolás pedig nem mindenkinek volt ínyére. Szóval a van hova, de nincs miből alapkoncepció arra sarkalt három jóbarátot, hogy igazi dörzsölt magyarként kijátszva a rendszer hiányosságait, megteremtsék maguknak a lehetőséget.

Mikor Ákos, Laci és Petya egy jegydealertől vásárolnak egy nagyon gagyinak tűnő hamis vonatjegyet, arra az elhatározásra jutnak, hogy ezt maguk is meg tudnák csinálni, csak épp profibb szinten. Nem kevés előkészítő munka árán aztán kész is a makulátlan kamujegy, amivel beutazzák egész Európát. Persze ez más fülekbe is eljut, mely végül egy egész komoly bizniszt hoz a srácoknak. Ám, mint tudjuk nem elég jól csinálni, okosan is kell, mielőtt még szemet szúr az illetékes szerveknek.

Többet nem szeretnék mesélni a film történetéről, hogy maradjon meglepetés, izgalom és élmény. De, mint látjuk, akár egy „szélhámos film” is lehetne, csak épp ezt mind a valóság írta és valódi elbeszélések ihlették. Valódi szereplők animációs rajzolataival bemutatva, akiket igazi színészek szinkronizáltak.

Picit olyan érzésünk is lehet, mint egy magyar Kapj el, ha tudsz lightos átirat, de itt azért nem történt olyan komoly bűncselekmény, mint Leo DiCaprio és Tom Hanks mozijában. De valahol mégis sok hasonlóság felfedezhető. De szó sincs és nem is kell a kettőt összehasonlítani, csupán halvány egybeesés érezhető.

Ez a film leginkább a magyar nézőknek szól, közülük is főleg azoknak, akik az 1988 körüli években voltak fiatalok és éltek a határ nélküli szabadság adta lehetőségekkel.

A Kék Pelikán annyira részletgazdag és figyel minden apró dologra, hogy szinte szó szerint visszarepít minket azokba az évekbe. Csáki László rendező és csapata nem csak az animációt illetően figyel arra, hogy minél több retro dolgot elrejtsen a filmben, de nagyszerűen vágják össze az archív képeket, a valódi filmes betétekkel és az animáció elemeivel. Nemhogy, nem zavaró, de még plusz élvezeti értéket is ad a filmnek ez a sokszínűség.

A nyelvezete próbálja a kort megidézni, de úgy teszi ezt, hogy teljesen érthető a mostani közönség számára is.

A benne felcsendülő akkori slágerek, pl. a Bonanza Banzai és társainak dalai ezt a retro érzést pedig még jobban erősítik.

Nem találni benne üresjáratot és maga a dramaturgia is nagyszerűen van felépítve. Ahogy a három srác kitalálja, illetve megtalálja álmaik megvalósítására a lehetőséget, ahogyan általános és középiskolai tudásuk kémiai birtokában felfedezik a jegyhamisítás fortélyait, mind egytől egyig szórakoztató része a filmnek.

Az pedig külön vicces, mikor a készítők a Domestos révén kikacsintanak egy snitt erejéig a nézőkre, mely a film egyik legüdítőbb momentuma.

Persze mint minden illegális biznisz, ez is tartogatott rizikót, de ahogyan az is felvázolása és bemutatásra került, még a drámaibb pillanatokat is amolyan fanyar magyar humorral kezelték, így miközben azért elgondolkodunk a történteket látva, egy percig sem maradunk szórakoztatás nélkül.

A filmben nagy szerepet kap egy kultikus, de sajnos azóta már nem létező újság, a sokak kulturális fejlődését rendszeresen tágító és szinten tartó Pesti Est magazin. De a slusszpoén csak most jön!

2024. április 3-ától egy szám erejéig újra megtalálható lesz a Pesti Est a nagyobb mozikban és pár helyen, így a film kapcsán fizikálisan is visszaköszön nekünk a retro ezen darabja!

Összességében a Kék Pelikán egy szelet a magyar kultúrtörténetből, a magyar retro valóságból, mely nem csak emléket állít egy korszaknak, de olyan módon repít minket vissza a ’80-as évek végéhez, hogy könnycseppet elmorzsolva imádkozunk, hogy összefussunk valahol az utcán Marty McFlyjal, hogy visszavigyen, ha csak egy hétre is abba a korszakba.

  

Értékelés: 10/9

 

A film előzetese itt tekinthető meg:

Forgalmazó: JUNO11 Pictures

 

Bemutató dátuma: 2024. április 4.