Az első ómen – Kritika

 

Alig telt egy hónap, ismét kapunk egy horror „apáca-showt”, ahol szinte minden újra megtörténik csak épp más szájából elmesélve és kicsit más körítéssel. Márciusban jött ki a Szeplőtlen című horror Sydney Sweeney főszereplésével, most pedig íme egy klasszikus, az 1976-os Ómen mozi előzményfilmjének szánt, Az első ómen.

Még szinte fel sem ocsúdtunk az előző terhes apácánk történetéből, máris tovább borzolják a kedélyeket és a (keresztény) jóízlést egy újabb egyházi ihletésű történettel. Ha nem lenne ilyen kevés idő a két horrorfilm között, talán keveseknek tűnne fel, mennyi hasonlóság van a két mozi között, így viszont teljesen olyan érzésünk lehet, mintha a sarki vendéglős kitalált volna nyárra egy új limonádé ízt, amit a szemben lévő másik étterem lemásolva, de picit megreformálva szintén piacra dobna. Limonádé – limonádé, maximum az összetevők térnek el egy kicsit, de alapjában egy citromos, cukros lötty mindkettő, amit valaki szeret, valaki meg nem. Max, ha nincs más üdítő, isszuk ami van, mint a horror fanok, ha más nincs kínálatban, nézzünk para-apácákat.

Nos, Az első ómen alapkoncepciója nagyon nem tér el a már fent említett filmtől, maximum, kissé újragondolták és saját védelmükre szólva, egy régi klasszikus mögé bújva próbálnak nagyobb kasszabevételben, izé, sikerben bízni.

Főhősünk, Margaret (Nell Tiger Free), (szintén) Amerikából jött és minden vágya, hogy apáca legyen. Alapjában ő is egy csinos, fiatal nő, akinek szintén nyomos oka van saját belátása szerint, hogy egy Urat szolgáljon egész életében. Ebben a zárdában (- a másik filmmel ellentétben-), nem az idős apácákat istápolják a nővérek, hanem kizárólag lánygyermekek nevelésével foglalkoznak 0-tól 18 éves korukig. Itt is van pár meglepően dekoratív apáca, bár olyan erős erotikus töltet nincs ebben a filmben, mint a Szeplőtlenben volt, ahol Sweeney adottságait nem bírták még ilyen témájú moziból sem kihagyni a készítők. Itt jobban próbáltak fókuszálni a színészi játékra és a történetre. Hisz mégiscsak egy filmklasszikus előzménymoziját képviselik. Visszatérve a filmre, Margaret kapcsolatba kerül egy viselkedészavarosnak tűnő kislánnyal, Carlitával (Nicole Sorace), akit jobban megismerve érdekes dolgokra jön rá a fiatal nő. A zárda falai súlyos titkokat őriznek, mely akkor kezd leginkább értelmet nyerni, mikor felbukkan Brennan atya (Ralph Inneson) és előáll elméletével, mely komolyan érintheti az egész világi egyház működését…

A spoilermentesség jegyében nem kívánok most sem nagyon belemenni a sztorizgatásba, de aki még esetleg nem látta az eredeti 1976-os Óment, annak ez a film így minden előzmény nélkül talán izgalmasabb is lehet, főleg a végkifejletet tekintve. Aki viszont már látta az idén 48 éves mozit, annak nehéz lesz úgy végig izgulnia, hogy tudja mi is a történet későbbi végkifejlete.

Mint horrorfilm, tartogat pár keményebb részt ez a film is, mely olykor a pszicho-horror műfaját mutatja, de pár véresebb, nem túl gyomorbarát képkocka is belekerült. Sőt, van olyan képsor, mely nem igazán hozza meg senki kedvét majd a szüléshez sem, emiatt például majdnem az „R” besorolás helyett, „NC-17”-t kapott a tengerentúlon is. Mindamellett sajnos nem maradnak el a horror kiszámítható kliséi sem, ami a jártasabb horror fanok számára némi rosszabb szájízt eredményezhetnek. De így is lesz pár „székből ugrálós” pillanat.

A történet bár tartogat néhol logikai hibákat, törekedtek, hogy a kitalált alapsztori vonalán tudjanak haladni, ami némi jóindulattal sikerült is.

A látványvilágát helyenként CGI-jal kívánták felturbózni, mely vegyes sikerrel zárult. Hol egészen jól működött, olykor meg picit érezni a számítógépes műviség hatását.

A történet felépítése próbálja gondolkodásra bírni a nézőt, hogy törjük a fejünket, melyik karakternek mi is a szerepe a filmben, néhol szándékosan elterel, de aki már jártas horrorfilm néző, annak idővel hamarabb összeállhat a „lego”, minthogy lehull valójában a lepel a szereplők kilétéről. Ám a film végén egész jól össze lehet rakni a kisebb darabokat és kirajzolódik, hogy aminek talán nem is tulajdonítottunk komolyabb jelentőséget, kimondatlanul is okkal volt beleírva.

Ez a fajta következetesség segít abban, hogy végig le tudja kötni a figyelmet és vigyen magával a film mind a 120 percén át.

Összességében Arkasha Stevenson rendező nagy fába vágta a fejszéjét, mikor egy nagy klasszikusnak kívánt első, egészestés filmesként (eddig főleg sorozatokat rendezett) előzményfilmet készíteni. Ebből adódóan érezhetjük a bizonyítási vágy okozta pozitív és negatív kifejletet, ami szinte állandó velejárója az ilyen produkcióknak. Klasszikussá valószínűleg nem fog válni ez a mozi, a horror fanok pedig majd eldöntik melyik képzeletbeli polcra érdemes tenni ezt a filmet.

 

Értékelés: 10/6,5

 

A film előzetese itt tekinthető meg:

Forgalmazó: Fórum Hungary

 

Bemutató dátuma: 2024. április 4.