A Majomember – Kritika

 

Nem gyakran látunk a hazai mozikban igazi bollywoodi alkotásokat, de 2024 áprilisa ezt a hiányérzetünk is kárpótolni fogja, már, ha volt ilyen valaha is. Bár amerikai akciófilmként van feltüntetve, mind a helyszín, mind a történet, de főleg a szereplők és az egész miliő igazi indiai világot hoz el nekünk, melyben megtapasztalhatjuk, milyen lett volna John Wick, ha más kontinensre születik.

Bizony, nem véletlen a hasonlat és maga a film rendezője, forgatókönyvírója és egyben főszereplője, a Gettó milliomosból megismert Dev Patel sem kívánja ezt egy percig sem titkolni. Sőt, még konkrét utalás is elhangzik a Keanu Reeves féle filmmel kapcsolatban.

De mielőtt azt gondolnánk, hogy Patelék csak gyorsan összedobtak egy indiai wishes Wick Jani mozit, meg kell nyugtassak mindenkit, azért szerencsére ennél kreatívabbak a filmesek arra felé. Bár valóban sok hasonlóság fellelhető a két mozi között, mégis érezni a bollywoodi atmoszférát.

Bollywood kapcsán sokan azt hiszik, hogy az egész indiai filmgyártást lefedi, pedig csak egy kis része annak. Konkrétan a hindi mozikra vonatkoznak és Mumbai régi nevének, Bombaynek és az amerikai Hollywoodnak együttes mozaik-szava adta a Bollywood elnevezést.

De térjünk vissza a Majomember mozira. Ez a film Patel debütálása is egyben, mint rendező. Még 2020-ban jött az ötlet, hogy Indiában kellene forgatni majd a produkciót, de a koronavírus ott is átírta a terveket. Olyannyira, hogy felmerült, törlik is a projectet. Ám a direktor aztán úgy döntött áthelyezik a munkálatokat egy kis indonéziai szigetre és ott forgatnak majd.

Első körben úgy tűnt, hogy „csak” a Netflixen lesz látható, de Patel a megérzéseit követve azt gondolta, hogy megérdemli első filmje a mozivásznat. Így megvásárolta a Netflix-től a Monkeypaw Productions nevű bannere alatt, amely forgalmazási szerződést kötött a Universal Pictures-szel.

A film főszereplője egy fiatal férfi (Dev Patel), aki esténként majom álarcba bújva verekszik egy illegális ringben. Egész jó boxzsáknak tűnik, ám neki komolyabb tervei vannak. Ez pedig nem más, mint bejutni abba a zárt közösségbe, ahol azok az emberek vannak, akik felelősek az édesanyja és megannyi ember haláláért. A terv megvan, már csak megfelelő helyre és időpontra kell várnia, amit nem könnyít meg az sem, hogy a likvidálni kívánt emberek az ország népességét elnyomásban tartó felső körökbe tartoznak.

A 113 perces műsoridő nem kevés, mégis elég komolyan fel van építve a történet. Hogy nem csak egy sima CRTL+C, CRTL+V filmnek érezzük, Patelék beletettek mindent, amitől igazi bollywoodi mozinak fog tűnni. Ez mind mélységében, mind magasságaiban megmutatkozik.

Nem volt rest és szót emelve bemutatta mekkora kontraszt van ott is a mélyszegénység és az elit fényűző életvitele között. Igazi társadalomkritikát is elbujtatott ezáltal a filmben. Aki már volt Indiában, annak nem lesz meglepő, de a neten fellelhető videók is tanúbizonyságot nyernek, hogy a Föld egyik legnépesebb országának tényleg vannak nagyon lesújtó részei. Szóval Patel e téren (is) elismerést érdemel, hogy első adandó alkalommal ország világ előtt is felhívta erre a problémára a figyelmet.

Ami fontos, az megvan a filmben. Van egy alapkoncepció, ami a film egészében szép lassan bonatkozik ki. Nem egy klasszikus amerikai akciófilm, amiben van némi előtörténet, amiért bepöccen a főhős és megkezdi a bosszúpornót. Ezt a részt a film folyamatosan, apránként adagolja nekünk. Már az elején érezzük, hogy valami komoly trauma érte főhősünket, hisz ennek testi és lelki nyomai is végig kísérik. A gonosz oldal bemutatására annyira nem fektet nagy hangsúlyt, mégis eléri, hogy már megjelenésükkel kiváltsák bennünk az ellenszenvet. Persze egy-egy szereplő azért megmutatja, miért szolgált rá a bosszúra. Főleg főhősünk karakterfejlődése áll a film középpontjába, hogy egy gyermekkori traumát mennyi ideig kell őriznie és táplálni, hogy mikor elérkezettnek látja, jöhessen a bosszú ideje. És itt kapcsolódik be (bár a filmben nagyon sokszor megjelenik) az indiai vallás fontossága. És ettől lesz sokkal másabb ez a film, sokkal egyedibb, mint egy sima amerikai mozi.

Mindamellett, ha figyelünk még tanulhatunk is a vallásról és kultúráról, mert sok érdekes mondat elhangzik eredeti nyelven és szinkronosan is. Így ismerhetjük meg, hogy miért pont Majomember lett a film központi főhőse és címe. Annyit elárulok, hogy ennek leginkább szimbolikus, vallási története és üzenete lesz, nem pedig úgy kell elképzelni, hogy egy bosszúra éhes pasi majom jelmezben kezd el rendet rakni, mint Batman denevérként.

Aki pedig szereti még az indiai zenét is, annak szintén tartogatnak audiovizuális élményeket a filmben.

A film két nagy részre van felbontva, melyből a második fázis lesz az, amire az akciófilm szerelmesei már ki lesznek éhezve. Ott jön ám el igazán a John Wick feeling, addig inkább csak épül a film és karakter. De utána lesz itt minden, ami a csövön kifér, igazi bosszúpornó, ami olykor még a realitás talaját is elhagyja, de ki bánja ezt.

Látványban és akcióban felveszi simán a versenyt a nyugati produkciókkal. Néhol érdekes mód váltogatja a kameraképeket is, mintha egy DOOM videójátékban lennék, belülről vagy épp kívülről látjuk az eseményeket.

Összességében A majomembert tekinthetjük egy bollywoodi John Wicknek is, de valahol mégis csak egy igazi indiai akciófilm lett, melyben érezni, hogy a főszereplő és első rendezői munkásságát jegyző Dev Patelnek volt már honnan elsajátítania a filmkészítés alapjait. Bár néhol keresi önmagát a mozit, hogy mit is szeretne igazából mondani, de ha az egészet nézzük, akkor egy igenis vállalható alkotás lett. Van benne némi erős társadalomkritika, indiai kultúrával színesített kulturális antropológia és kőkemény akció, mely hol durván odateszi magát, hol kissé komédiába hajlik. A lassan épülő történet a végére igazi bosszúpornóvá érik, ahol a műfaj szerelmesei megkapják amire mindvégig várhattak.

 

Értékelés: 10/7

 

A film előzetese itt tekinthető meg:

 

Forgalmazó: UIP-Dunafilm

 

Bemutató dátuma: 2024. április 4.