Viharok hullámain a kékszalagért – Kritika

 

Nem gyakran kerül olyan dokumentumfilm a legnagyobb hazai mozikba, mely inkább egy rétegnek szóló téma bemutatását tűzte ki célul, de mégis próbál megszólítani olyan nézőket is, akik a rajongók mellett a laikusok táborát erősítik. A Viharok hullámain a kékszalagért egy olyan mozi lett, mely dokumentum jellege ellenére azok számára is érthető módon nyújt bepillantás a vitorlás versenysport rejtelmeibe, akik eddig csak a médián keresztül hallottak a Kékszalag versenyről.

A kékszalag, mint fogalom, különleges jelentéssel bír számos területen a világban. Legtöbben talán a gasztronómiához kötnénk, ahol a Kékszalag rend egy kiváltság a legnagyobb séfek körében. Aki ide bekerül, az valamit tud, valamit elért már a szakmában. Sőt, anno még egy ételt is elneveztek róla, melyet Cordon bleu néven ismerhetünk. A história szerint, a rend egyik tagjának kinevezésének apropóján készítették el a sajttal sonkával töltött pulykamellet, rántva, mely nem meglepő módon kapta ezt az elnevezést.

De emellett van egy másik terület, melyhez főleg mi, magyarok asszociálunk, ha meghalljuk, Kékszalag. Ez nem más, mint a minden nyáron, a Balatonon megrendezésre kerülő Kékszalag vitorlásverseny.

A balatoni Kékszalag nemzetközi távolsági vitorlásverseny, a tavat megkerülő és évente megrendezésre kerülő sportesemény, amelyen közel harmincféle hajóosztályban hirdetnek eredményt az alapvetően túra jellegű hajók között.

Az idén, egyfajta jubileumot ünneplő, immáron 55. alkalommal megrendezésre kerülő verseny a ma Európa legnagyobb presztízsű, legrégibb, leghosszabb távú és a legtöbb indulót regisztráló tókerülő túraversenye vitorlás hajók számára.

Bár az idei vitorlás-szezonra és főleg a Kékszalag versenyre még várni kell, de a sportág szerelmesei most a mozivásznon átélhetik azt az érzést, melyet a Prospex Delta Team a tavalyi, 2022-es szezonban, embert próbáló nehézségek árán is, de véghez vitt.

Mondják, hogy a legnagyobb rendező és forgatókönyvíró, maga az Élet. Nos, ebben a 110 perces dokumentum jellegű moziban minden olyan dolog látható, hallható, megtapasztalható, mely akár egy igazi filmes forgatókönyv alapkelléktárában is fellelhető. Van dráma, boldogság, izgalom, kétségbeesés és hit, na meg szerencse, mely nélkül ez a sport elképzelhetetlen. Ezt többször is elmondják a szereplők is. Hisz hiába van meg a megfelelő anyagi háttér, a profi szervezés, a kiváló technológia és tudás, ahhoz, hogy valaki sikereket érjen el, ahhoz nem kevés szerencse is elkél.

A filmet Dér András rendezte, a szereplők pedig mind a Prospex Delta Team tagjai és az őket körülvevő csapat. Fontos szerepet kap a PDT csapatfőnöke is a történetben, aki nem más, mint Lichtenberger Attila.

A film azt hivatott bemutatni, hogy hogyan vágott neki a csapat a 2022-es idénynek, mielőtt még csak tervben volt meg az álomvitorlásuk, mikor még a szponzorok sem voltak biztosak, sőt annyi akadály hárult a Teamre, mely a rajthoz való felállást is veszélyeztette.

Dramaturgiai szempontból sem lehetne filmesebb forgatókönyvet írni, mint azt a valóságot, melyet látunk ebben a moziban. Született egy ötlet, hogy építeni kellene egy új hajót. Ami laikusként sem tűnik olcsó projektnek. Ám mikor a szponzorok is kezdenek kihátrálni, jön a kérdés, honnan lesz rá elég pénz. Majd harc az idővel, hogy ha kész is lesz, lesz-e elég lehetőség a felkészülésre. Hisz nem elég, hogy van egy szuper vitorlás, ki kell próbálni élesben, megismerni és amit lehet javítani. Ha végre úgy fest, hogy minden kezd helyére kerülni, jöhet egy újabb pofon, mikor az emberi oldalról jönnek nehézségek és pl. kiesik egy ember a gárdából. A verseny pedig egyre jobban a nyakunkon, a cél pedig egy, minél jobb helyen végezni.

A Viharok hullámain a kékszalagért leginkább a szakmai közönségnek szól, de Dér Andrásnak sikerült megfognia úgy a történetet, hogy azt a laikus néző is érthesse és élvezhesse.

Megvan benne a technikai oldal bemutatása, de nagyon sok emberi oldalt is mutat. Párbeszédekkel a csapat tagjai között, kisebb interjúkkal megyünk végig a filmen.

A kameraképek is sokszínűséggel próbálják a közönség figyelmét fenntartani. Vannak klasszikus kamerabeállások, de a nagyszerű testkamerákkal rögzített felvételek fokozzák az izgalmakat, melyeket a versenyen a csapat egyes tagjaira szerelt a stáb. A drónos felvételek pedig olyan szépségében mutatják be a magyar tengert, hogy legszívesebben már most útnak indulnánk, hogy csobbanjunk egyet a vízbe.

Sosem egyszerű sem a stábnak, sem a szereplőknek úgy forgatni egy filmet, ha utóbbiaknak nincs elég rutinjuk a kamera előtti mozgásban. Sokan vagy nem szeretik vagy inkább félnek megszólalni kamera előtt, mert életidegen számukra a helyzet. Ebbe viszont egy ügyes stáb sokat tud segíteni és komfortosabbá, természetesebbé tenni a szereplők viselkedését. Ez szerencsére ebben a produkcióban sikerült is. Megmaradt a dokumentum jellege a filmnek, de közben nem lehetett érezni, hogy a csapat izgult volna közben.

Ezt a több hónapot felölelő forgatást rengeteg nyersanyag dokumentálta, melyből végül elkészült a végső mozifilm. Körülbelül 9 óra GoPro videó és 20-30 óra videófelvételen kívül még archív, 2020-ból eredő anyagok is szerepelnek a filmben. Utóbbit Kerekes Zsombor dokumentálta az évek során.

A főleg a vitorláson forgatott jeleneteket megnehezítette az is, hogy a versenyzőkön kívül más nem tartózkodhatott a fedélzeten. Így a GoPro kamerákon kívül, mindenki kapott távvezérelhető microportot is. De ez sem volt könnyű, hisz olyan eszköz kellett, mely jól hallható a nagy szélben és vízálló is. Erre 5 hónapot fordított a stáb, mire megtalálta a megfelelő eszközt. Sőt, ennek teszteléséhez pedig kellett egy éles verseny is.

A film szépsége és nehézsége abban is rejlett, hogy ez egy nyílt kifutású film volt. Mikor elkezdték készíteni, bár volt egy alapkoncepció, de azt előre nem lehetett tudni, hogy maga a verseny, ami a fináléja lesz a mozinak mit tartogat. Lesz e olyan befejezés, mely felér egy happy endnek vagy épp rá kell húzni még egy évet, hogy talán a 2023-as szezon ad egy méltó finálét.

Bár a vitorlázás, de főleg a vitorlás sport még ma is inkább az gazdagabb emberek sportja, egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Nem véletlen, hogy ma már alig lehet szabad kikötőhelyet vásárolni is a Balatonon. Ez a film pedig talán még közelebb hozza majd az embereket ehhez a gyönyörű sporthoz, mely inkább nevezhető egy életérzésnek.

 

Összességében Dér András rendezőnek sikerült egy olyan filmet megalkotnia, mely nem csupán a vitorlás sportot szerető és ismerő nézőknek lesz élvezhető és érthető. Azzal, hogy betekintést mutat a háttérbe is, az emberi oldalát, a drámát, az örömöt, a küzdelmet és a sikert egyaránt megjelenítve, a laikus közönségnek is szól. A Viharok hullámain a kékszalagért legnagyobb ereje, hogy egy emberközpontú film akart lenni, mely nem a technológiai háttér bemutatására törekszik, hanem meg akarja mutatni, mi van a háttérben, amitől valami sikeres lehet.

 

A film előzetese itt tekinthető meg: