Szeplőtlen – Kritika

 

Egyre többekben vetődik fel a kérdés, hogy mit látnak a rendezők és a producerek Sydney Sweeney-ban, de valamit biztos nagyon tudhat a 26 éves amerikai színésznő, hisz nem telik el 2024-ben olyan hónap, hogy ne találkozzunk vele a mozivásznon. Legújabb filmjében egy apácát alakít, aki, mint Szűz Mária, minden fizikai szexuális kapcsolat nélkül egyszer csak áldott állapotba kerül. Ez a „csoda” pedig igencsak felbolygatja a kolostor addig sem kevésbé fura légkörét.

Sydney Sweeney lassan 13 éve tűnik fel a filmvásznon, kisebb nagyobb produkciókban. De legtöbben a nevét és arcát az Eufória című sorozatban jegyezhettük meg. Pedig előtte játszott már a Volt egyszer egy Hollywoodban is, de nem meglepő, ha annyi világsztár között pont rá emlékeznénk. Ám 2024 az ő éve, legalábbis, ha a foglalkoztatottságát nézzük. Januárban egy meglepően népszerű romkomban villantotta meg színészi tehetségét (is) az Imádlak utálni című filmben, majd tinilányként tért vissza februárban a Madame Webben, most pedig egy horrorban bújik apáca ruhába, hogy igencsak borzolja a kedélyeket. 26 évesen megjelenésében még pont abban a korban van, hogy megfelelő smink, ruha és hajjal szinte bármely korosztálynak „eladható”, ezt pedig ki is használják a filmkészítők.

Michael Mohan rendező már a 2021-es Kukkolókban együtt forgatott Sweeney-vel, így az ő munkakapcsolatuk nem újkeletű. Sőt, a színésznő ebből a filmből immáron producerként is kivette a részét. A Szeplőtlen érdekes témát dolgoz fel és egyszerre vegyíti a thriller és a horror műfaját.

A filmesek gyakran szeretnek az egyház és vallás témájához hozzányúlni, főleg, ha abba valami horrort is belecsempészhetnek. Mostanában egyre kevésbé látni olyan mozit ebből a műfajból, mely vagy nem megy el a full gagyiba vagy épp nem használja fel a Vöröskereszt 5 évre elegendő vértartalékait, persze művér formájában. A Szeplőtlenben vannak véresebb, durvább részek, vannak hirtelen felbukkanó rémisztgetések, de ami pozitívum, hogy végre próbáltak egy történetet is beleírni, nem csak úgy bele a világba összehozni egy horrort.

Andrew Lobel forgatókönyvíró főhősét Ceciliának (Sydney Sweeney) hívják, aki egy amerikai apáca és frissen érkezik egy messze eső olaszországi vidék kolostorba. A szívélyes fogadtatás aztán egyre furább szituációkba csap át, főleg miután kiderül, hogy szűz létére áldott állapotba kerül. Egyre rémisztőbb dolgok történnek a zárdában és Cecilia számára nyilvánvalóvá válik, hogy súlyos titkokat őriznek a falak.  

Már maga az első képkockák megadják a film alaphangulatát, hogy bizony itt lesznek komolyabb képsorok is. A filmben egyszerre van meg a klasszikus véres horror és a pszicho-horror egyvelege. A kiemeltebb karakterek között találunk meglepően szép, dekoratív apácákat is, pl. Gwen szerepében Benedetta Porcaroli, de a másik véglet is megmutatkozik, akiket a rémálmunkban sem kívánnánk viszontlátni. A férfi főszereplőnek pedig A nagy pénzrablás sztárját, Álvaro Mortet sikerült megnyerni, aki szintén karizmatikus figurája a filmnek. Szóval a casting meglepően jól sikerült.

Aki szereti az ijesztgetős horrorokat, annak lesz pár ilyen jelenetben is része, de aki inkább a véresebb képsorokra van valami fura oknál fogva kiéhezve, nos az sem megy haza üres „kézzel”.

Végre ismét egy olyan mozi került a kínálatban, mely nincs feleslegesen túlhúzva, így a 89 percével végig pörgős és figyelmet vonzó alkotás lett.

Ami sok filmnél elmarad, az itt hellyel-közzel megvan, minden fontosabb szereplőnek kapunk betekintést a múltjába, jelenébe és dramaturgiai szempontból bevégeztébe is. Nem igazán maradnak elvarratlan szálak, ezzel pedig nem is hagy sok dolgot a képzelőerőnkre.

Ami pedig főleg a férfi nézők számára plusz voks lehet a film mellett, az a bújtatott, lágy erotika, amit helyenként alkalmaz a mozi, főleg a fent említett két színésznő adottságaira fókuszálva.

Bár nem hoz igazán újat a műfajba, a történet több pontja is kelthet dejavu érzést régebbi klasszikusok iránt, de mégis egy jól összerakott filmet kapunk, mely a horror műfajában mostanság nem sok van a mozikban. Egyedül, ami hagy némi kívánni valót maga után az a befejezés, mely olyan hirtelen és még a horrorfilmek esetében is kissé realitást nélkülöző lett. Viszont Sweeney színészi lemeztelenedése, főleg a záró képsorokban olyan hatást nyújt, mely a moziból kilépve - mégha kis ideig is-  de bennünk marad.

Összességében a Szeplőtlen olyan pszicho-horror lett, mely mostanság kevés került a mozikba. Van egy nem túl eredeti, de mégis kidolgozott alaptörténet, melyben a szereplőknek mind van valami jelentőségük és végre nem feledkeznek el róluk a film előrehaladtával sem. Így elvarratlan szál szinte nem is marad. Aki szeret ugrálni a moziszékben az is kap pár ijesztgetősebb jelenetet, aki pedig szomjazik a vérre, annak sem marad „száraz a torka”. Bár a vége kissé elrugaszkodott és nem sok realitást mutat, a záró képsorok Sweeney színészi képességeinek egy újabb fokát mutatják be, hogy van potenciál a jelenkor egyik legfoglalkoztatottabb ifjú színésznőjében.

 

Értékelés: 10/8

 

A film előzetese itt tekinthető meg:

Forgalmazó: Fórum Hungary

 

Bemutató dátuma: 2024. március 21.